A döntő asztal története: egy péntek este a bajnokságban
A pénteki bajnokság döntője ritkán hosszú, de mindig emlékezetes. Így zajlott a legutóbbi este, a jelentkezéstől a bajnoki tábláig.
Péntek este nyolc előtt már tizenhét név állt a listán. Mirjam a kapunál mosolyogva ellenőrizte az igazolványokat, Olivér a kalapból húzta a neveket, én pedig a terem szélén álltam, és számoltam a székeket. Két asztal indult, nyolc és kilenc játékossal.
A szinteket húsz percesre állítottuk, a szünetben Szabolcs pogácsát és kávét küldött. A második szint végén három játékos kiesett, a harmadikban ketten. Közben a nézők a fal mellett álltak, és halkan találgatták, ki kerül a döntő asztalhoz.
A nézők között ült egy vendég, aki hónapok óta nem játszott, csak figyelte az estéket. Aznap este először kért zsetont, és a harmadik szintig eljutott. Olivér később azt mondta, hogy ezért érdemes tartani a bajnokságot: nem a győztesért, hanem azért, mert valaki végre leül.
A bajnokság utáni napon Szabolcs mindig főz egy nagy fazék levest a személyzetnek. Ez a ház saját hagyománya: ki-ki leül, megbeszéljük, mi sikerült, és mit változtatunk. A döntő vitáit, a nehéz kéréseket és a vendégek megjegyzéseit itt gyűjtjük össze, és a következő pénteken már másképp csináljuk.
Az asztalbontás
Tizenegy körül az egyik asztalt bontottuk. A játékosok átültek a másikhoz, és Olivér kihirdette, hogy a döntő asztalnál hatan maradtak. Mirjam az üres székeket gyorsan visszavitte a fal mellé, hogy a nézők is leülhessenek, és a terem hangulata ne essen szét.
A döntő
A döntőben három játékos maradt: egy törzsvendég, aki már kétszer volt bajnok, egy fiatal pár tagja, akit először láttunk nálunk, és egy idősebb úr, aki mindig csendben játszik. Hosszú, feszült percek következtek, ahol az osztó minden lap után kimondta, mi történt. A végén az idősebb úr tette le a lapjait, és kezet fogott a győztessel.
A tábla
A győztes, a fiatal pár tagja, zavartan nevetett, amikor Mirjam a nevét felírta a bajnoki táblára. Nem kapott semmit, csak a nevet és a tapsot. A rézkupa a polcon maradt. Mégis többen mondták, hogy ez volt a legjobb döntő az elmúlt hónapokban, mert mindenki mosolyogva ment haza.
Ami a döntő után történt
A döntő asztal körül mindenki felállt, és a szomszéd asztaloknál is elhalt a beszélgetés. Aztán taps, kávé és egy kis csend következett. Mirjam kivitte a táblát a kapu alá, hogy a távozó vendégek is lássák az új nevet. Sokan megálltak előtte, és halkan elolvasták a neveket, mintha egy emléktáblát néznének.
